Történetünk a japán megszállás idején játszódik. Főhősünk, Kim Woo Jin 25 éves és irodalmat tanul Tokióban. Mindene az írás, holott apja megtiltotta neki, hogy valaha is írjon. Főhősnőnk, aki szintén koreai, énekesnőként tanul Tokióban. Ők ketten találkoznak, s bár Woo Jin már házas, menthetetlenül beleszeret a lányba, aki viszonozza is szerelmét. Azonban az élet nem túl ketyes hozzájuk. Kétségbeesetten megpróbálják elfelejteni egymást, de a tűz kettejük között az évek alatt sem látszik kialudni. A 3 órás sorozat Kim Woo Jin és Yun Sim Deok igaz történetén alapszik. Yun Sim Deok korea első szoprán énekese volt, aki elénekelte a 'Praise of Death' [Dicséret a halálról] című dalt 1926-ban. Emlékszem, mikor megláttam, hogy kijött ez a sorozat, egyből meg kellett néznem. Lee Jung Seok az egyik kedvenc színészem, ennek pedig még a története is nagyon tetszett. A színésznőt eleinte nem kedveltem, de ez a sorozat annyira megkedveltette velem, hogy mára már imádom. De sajnos a sorozat megnézése óta nem tudom úgy hallgatni a hangját, hogy ne sírnék. Egyszerűen ez a történet úgy belém ivódott, annyira gyönyörű, hogy nem tudnám szebb szavakkal leírni. Kezdjük az elején. Kapunk két teljesen más főszereplőt. A férfi küzd az álmaiért és egy olyan színésztársulatban játszik, ahol illegális színdarabokat adnak elő. A lány próbálja eltartani a családját, és kifizetni a testvérei iskoláztatását. Nekem teljesen úgy esett le a filmből, mintha ez egy szerelem első látásra lenne. Hiszen az első pillanat, amikor találkoztak, azt valami szuperül megcsinálták, nagyon kis hangulatos lett. A kamerabeállítások, a háttérzene, és természetesen a színészek arckifejezése. Ez a három óra nagyon szépen és ügyesen felvezette és végigvitte a történetüket. Az első részben épp’ hogy csak ismerkednek, és még minden a színésztársulatról szól, a másik kettőben pedig már minden csak a szerelmük kibontakozásáról szól. Ezt kicsit hiányoltam, hogy nem tért ki utána már a munkájukra, a célukra, már csak szinte őket mutatták. Márcsak a szerelmük maradt, ami után annyira esdekeltek. Ez a tragikus igaztörténet szerintem mindenkit megráz, aki látta. A főszereplők története egyszerűen borzalmas, ahogy szegények próbálják a japán uralmat túlélni, de közben a családjuk se sérüljön. Én mondjuk nem igazán értek egyet azzal, hogy a halál mindenre megoldás, hiszen lehet, hogy ezzel a döntésükkel a családjukat is veszélybe sodorták, de ez már nem derül ki a 3 órából. Persze, tudom, hogy tényleg nagyon szenvedtek és nem bírtak egyszerűen ellenállni. Közben meg a szerelmüket is be szerették volna teljesíteni, és ez volt az egyetlen megoldás hogy örökre együtt lehessenek. De ha egyszer egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik, ahol besüt a Nap fénye. Biztos tudtak volna találni más megoldást is a menekülésre. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem jól döntöttek. Mert ugye nem is nagyon tudhatom, hogy milyen volt abban a korban élni, milyen lehetőségeik lettek volna. Egyszerűen csak megpróbálom a másik oldalát keresni a dolgoknak.) De összességében nekem tetszett. A színészek szuperek voltak, forgatókönyv is szuper volt, szerintem egy nagyon megható, és mély jelentéssel bíró sorozatot sikerült a készítőknek összehozniuk. A betétdalok is nagyszerűek, mindegyiket többször meghallgattam azóta is egy párszor. Én ajánlom mindenkinek, persze csak akkor, ha előtte odakészítetek magatok elé egy egész csomag zsepit! Értékelés: 9/10
0 Comments
Leave a Reply. |
Sorozatok:
- Blood Filmek:
- Beauty Inside Archives
December 2020
|